Mire Reena és Cain felállt addigra Tina már heted határon túl járt. Reena kétségbeesetten kereste szemeivel lányát és Cain szemei is a tömeget szántották. Úgy fél percig állhattak egy helyben aggódóan a székeik mellet, majd Reena kétségbeesett pillantásokat vetett fiára. Cain rögtön megértette, hogy a kezébe kell vennie az irányítást. Ugyanis anyja ilyen stressz helyzetben képtelen a józan gondolkodásra.

-Én megyek Arra... te meg arra! Hívj ha van valami! - Jelentette ki Cain amire anyja rögtön csak bólintott és szedte a lábát lánya nyomában. Cain megvárta míg anyja távozik a sorok közül és ő is Tina keresésére indúlt. " Csak ne essen baja..." Cain-t már az sem érdekelte, ha el kell viselnie egy újabb maratoni nyavalygást, csak legyen meg végre Tina.

Tina eközben sírva szaladt végig egy mellék folyosón a kisebb tömegben. Könnyektől ázó szemei semmit sem láttak és csak futott előre mit sem érdekelve ha fellök pár embert. A saját baja jelenleg nagyobb problémát jelentett. A magányban vigasztalódni, ez volt a célja, azonban egy ilyen közösségi helyen ez egy kissé nehéz... Ehhez civileknek tiltott helyekre kellet lépnie.

A nagy futásban még az őrt is kicselezte és bejutott az öltöző részleghez, az első nyitott ajtón betrappolva levágta magát a kanapéra és zokogott. Csendes volt és alig fényes a gyenge lámácskától ami a sarokban égett. A csicsás kis szobát Tina síró sóhajai töltötték be. - Pedig megígértem nekik! Csalódni fognak bennem és...el fognak hagyni! - zokogva tőrt ki belőle felismerés és még inkább könnyeibe temetkezett.

Ekkor hirtelen ez ismerős tapintású langyos kezet érzett a fején. Az illata is ismeretlen volt amit árasztott és a hangját se tudta hova tenni. " Ne búsulj... Még bármi megváltozhat." Tina a hangra feltekintett és rögvest a tulajdonosát kereste, de nem találta. - Ki az?! - Felemelve hangját azonnal felszólalt és remegő ajkakkal cikázott ide oda szeme. A kis Tina megrémült. Nem tudta hova tenni a tapintást, az illatot, a hangot... azonnal egy szellemre gyanakodott. Azonban nem egy szellem volt az aki meglátogatta. De ha nem egy szellem, akkor mégis ki?!

Reena egyre idegesebb volt és kezdett kitörni belőle a hisztérikus énje a kezelhetetlen helyzet miatt. Nem találta Tiná-t és pánikolva hívta fel azonnal Cain-t aki mint aki várta volna már anyja hívását, azonnal fogadta azt. - Nem találom sehol!!!- bökte be azonnal Reena Cainnak, aki egy csöppet sem lepődött meg. - Én sem... - motyogta Cain csalódottan, majd hirtelen eszébe jutott egy esélyes ötlet. - Anya! Gyere a portához azonnal! - azzal letette a telefont és rögtön oda sietett.

Tina nem mert mozdulni, a kanapén lefeküdve bekuporodott remegve a " szellemtől". " Ha ez a szellem vissza jön én nem akarom látni... ha elalszom akkor nem fogok róla tudni! " Elhatározta magát Tina és feküdt meredten összeszorított szemekkel. Ekkor ismét egy hangot hallott azonban kicsit távolabb. - Ugyan már ... nem kell félned. Hiszen láttál már Játék Lelket , nem igaz? - szólaltam fel kissé számon kérően de mégis igyekeztem kedves lenni vele. Mégiscsak rá ijesztettem szegényre.