Jenna E. Morgan vagyok és van egy haláli örökségem...De, hogy még is mi ez? Azt én sem tudtam. Ezidáig....

A húgaim nem örökölték... Legalábbis azt hiszem vagy reménykedem benne mert mióta elköltöztünk Ourbrige ből nem találom magam, és a dolgok össze vissza kuszálódtak, főleg az én családom körül. Mivel én vagyok, a rang idős eddig kordában tudtam tartani a húgaim ...De most(?)Már, nincs annyi erőm hogy vissza tartsam őket a világtól.

Susan titokzatos telefonokat kap és intéz...És egyre jobban odafigyel a külsejére. A kislány benne kezd köddé válni.

És a vízszerelő kocsija áll a házunk előtt mikor haza jövök a tópartról.Habár, tudtommal nem volt semmiféle " csőtörés"...Na de, akkor meséljük el kereken ezt a napot.Reggel, igen csak korán keltem mondhatni hajnal mert nem bírtam elfelejteni azt ami tegnap este történt velem [...]. Úgy, gondoltam hogy a munka majd elfeledteti velem és, mi jobb munka mint a kertészkedés?Hát én is neki kezdtem és, jópár óra alatt rendbe hoztam anyám régi tóparti kertjét...Isten nyugosztalja.

*Mindeközben othon (Susan szemszög)* Az újdonsült legjobb barátnőimet hívtam. Megbeszéltük hogy, kiruccanunk valahova és, mivel tudtam hogy a nővérem nincs itthon bele mentem. Elegem van már, hogy kalitkában tart.

S: -Halo?Doroty? 

D:-Igen....Figyel csak ugrott a terv nem a kávézóban találkozunk....

S: -De, de...Mért?

D:-Mellékes....A lényeg hogy kénytelen vagyunk élefújni...Ha csak...

S: -Ha csak mi?

D: -Ha nálatok találkoznánk....

S: -Mi?!!

D: -Sejtettem akkor....

S: - Nem , nem rendbern akkor itt.Ma nincs ithon a nővérem.... (letette)

El sem hiszem hogy ezt csinálom. Fújtam ki magam és sóhajtottam egyszerre. Remélem, hamar jönnek mert, fogalmam sincs mikor jön haza Jenna. Ezeket a dolgokat Lorelei szokta csinálni...Jut eszembe, hol van Lorelei??? *Mindeközben (Lorelei szemszögéből)*

*Csengetnek* -Mi a..? Oda lépkedtem a hatalmas ajtóhoz és amint meglátom azt az alakot...Hátrahőköltem. NEM tudtam lélegezni se...Mi ez az érzés? Olyan mint...A citrom...Édes és savanyú is egyszerre. A szívem gyorsabban ver... ez...ez...?Nem! Ezt, nem szabad Jenna se engedné? Harcoltak bennem a gondolatok.?Miket is gondolok?! Én vagyok az aki általában ellent mond neki most is így lesz. Nyitottam ajtót és köszöntem az idegennek.

L: - Helo...Lorelei vagyok miben segíthetek? Mosolyogtam bájosan, ami szintén nem az én pályám.Látszott hogy zavarban van...De mért?

J: -Jackson vagyok...és...ömm...az ingyenes vizsgálatra jöttem...mert...ti ugye...újak...és...

L: -Gyere be..Nyitottam szélesre az ajtót és valahogy egy kis idővel a kanapén kötöttünk ki.

J: - Szép házatok van. Huppant le a kanapéra és én is mellé ültem, a vigyort lehetetlen volt letörölni az arcomról.

L: - Köszi...Azthiszem

J: - Jó lenne a házatokon kivül is találkozni...Sóhajtott.Itt, felkacagtam.

L: - Ha, randira hivnál akkor, nem kell úgy, bejönnöd mint egy vizszerelő és kérni randit cselesen... Nevettem

J: - Mert el jönnél?

L: -Határott...Igen!

J: -Remek, akkor találkozzunk az elhagyatott raktárnál ma ... 4 kor?

L: -Remek..Mosolyogtam tovább és hagytam kimenni az ajtón. Amint kilépett az ajtón megilyedtem.Mi van, ha nem tetszem neki ,mi van ha elrontom, mi van ha...Ezek, az aggályok az edzőteremig repitettek, a régi módja hogy eltereljem a gondolataim.

*E-közben (Jenna szemszögéből)* És végre ismét hozzám került a szó....Anya kertje gazos volt ....De nem annyira hogy ott is éjszakázzak.

Hazafelé indultam és a hangos zenére kellett felfigyelnem. A hallásom miatt azonnal összerezzentem. És felsikítottam: -Miow! Megszokásból Loreleinek ugrottam neki. Ő az aki mindig ellent mond nekem és ezt most sem sejtettem másképp...Csak, azt nem értettem mért van melegítőbe a saját buliján de azonnal neki estem.

J:- Mit képzelsz?! Megmondtam hogy emberek ide ne jöjjenek. Vágtam elég furcsa arckifejezést. A számomra dobhártya szakasztó zenére.

L:-Nem én voltam! Most jöttem haza az edző teremből?

J:-Persze?? Du 6 kor edzessz??

L:-Mi 6 óra ?! Nem, nem nem nem!

J:-Mi olyan folntos? Morogtam rá

L:-Találkozó....Itt elhallgatott. Ekkor, össze állt és csak morogva neki mentem nem hittem se neki se magamnak.Hátra trappoltam a medencéhez és megláttam Susant és megilletődtem, 3 idegen lánnyal társalgott:

Oda trappoltam Susanhoz és elhurcoltam a barátnőitől...

J: -Ez a te műved??

S:-Én....Sóhajtozott

J: -És, ha megtudják?!

S:-Mit?! Mi, rejtegetni valónk lenne?! Kérlek, ne rontsd el az életem nem mondhatod meg mit tegyek...Elvégre nem vagy, az anyám.

J: - Hogy , mered meg gyalázni anyát?! Ő is azt akarta hogy a gyámotok legyek hogy ne kelljen árvaházba mennetek! Ő, akarta igy ! És , most tűnés a szobádba küld el a lányokat.

*Eközben ( Lorelei szemszögéből)*

Leszöktem Jeksonhoz...igazából féltem is egy kicsit ettől a találkozástól

L: - Szia...Sóhajtottam

J: -Hol, voltál? Fogta meg a vállam

L: -Ki fogsz nevetni...Sóhajtottam majd fel néztem az égre mintha olyan érdekes lenne

J: -Úgy, nézek én ki...Mosolygott

L: -Nem mertem elmenni...Féltem, hogy ez csak egy álom és hogy elrontom.

J: -Dehogy, te tökéletes vagy! Ekkor a levelek ropogni kezdtek- Ez a nővéred...Menj. Mosolygott, bólintottam és a házba szaladtam a hátsókerten át és Jakson is elinalt.

*Eközben Jenna szemszögéből*

Kisétáltam a hátsókertbe és néztem a végtelen csillagok. Azon, gondolkodtam hogy fogjuk ezt mind épségben megúszni...?